Kövess minket Facebookon.
Szentes Flóra Babett
Vártam, hogy hívj. Hogy csengess. Hogy küzdj. Hogy bármit tegyél, ami nem ez. Vágytam ezt, de úgy látszik, feleslegesen.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Vannak olyan napok, amikor semmi másra nincs szüksége az embernek, csak pár épkézláb mondatra, melyek leveszik válláról a terhet, tartalmazzák az éppen neki szükségeset, és egy kicsit vigasztalják a lelket. Nehéz eltalálni kinek mi az aktuális, de talán sikerült felsorolni pár olyan gondolatfoszlányt, mozzanatot, melyekből szemezgethet az ember, és könnyen válogathat – talál olyat, amely a hasznára válhat:
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Emlékszem gyerekkoromból arra az alattomos érzésre, ami ott lappangott a mindennapjainkban, amit először nem vettem észre, amit sokáig nem tudtam szavakba önteni vagy megfogalmazni. Csak most, hogy már nem része az életemnek, tudom elmondani, mit is éreztem, mi volt az, ami sokszor megkeserítette a mézédes pillanatainkat. A diszharmónia.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Éreztem. Éreztem, hogy amire várok, az már csak hajszálnyira van tőlem. Tudtam, hogy ha kimegyek az utcára, akkor fogalmam sincs hogyan, de beléd botlok majd. Ez volt az a nap, nem téveszthettem el. Szívemmel-lelkemmel éreztem, és mégsem jelentél meg.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Nem tudok semmit sem. Talán ez nem is olyan nagy baj – bár irgalmatlan nehéz nem agyalni. Érzem, hogy a mentális teremben vagy száz kérdés lebeg egyszerre, melyek sürgetően, követelőzően várják, hogy sorra kerüljenek. Válaszolj meg!
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Utolsó perceim a kínzó, mégis megnyugtató bizonytalanságban. Még bárhogy lehet. Akárhogyan dönthetek, akárhogyan érezhetek. Az életem akármerre vezethet. Bízhatok benne - még azelőtt, hogy felfedné magát – s, aközben, ahogyan szirmait bontja előttem.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Maradtam, pedig azt sem tudtad, hogy menni akartam. Ihlettél, pedig rég nem hitted, hogy a múzsám vagy. Emlékeztem, pedig az emlékeim vészesen koptak. Álmodtam, pedig a lelkem alig bírta. És hittem, mert a szívem mélyén élni akartam. Miattad.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Belevágok a közepébe: igen, elsétáltam a szakadék szélére. Na, nem sietősen, viszont apró, félelmetesen biztos léptekkel. Tudattalan talán, s a lélekölő történések ellenére is, mindig bizakodóan.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Ismerlek valahonnan – tudom is, hogy honnan. Az összes életből, az összes közösből ismerős vagy. De csak most ébredek rá, csak most fogom fel. Most értem meg azt, amit a szívemmel az első pillanattól fogva érzek. Azt, amit Te is éreztél: értem már, hogy nem téveszthettél el, hogy képtelenség lett volna.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Amikor új emberekkel ismerkedsz meg, akkor kapsz egy lehetőséget a kezedbe. Eldöntheted, hogy mennyit mesélsz el magadról, legfőképpen pedig azt, hogy mit. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagy őszinte: megvizsgálod magad kicsit, hogy mi kapcsolódik szorosan a személyiségedhez, mit fontos mindenképpen elmondani, mi az, ami nélkül téged meg sem lehet érteni. Aztán átvizsgálod azt is, hogy mindenképpen ragaszkodni akarsz-e olyan dolgokhoz, amiket már rég magad mögött hagytál. Mert miért mesélnél el mindent?
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Minden azt sugallta bennem, hogy ne bízzak meg egyetlen férfiemberben sem – holott csak bízni vágytam, amióta ismerem a szívem. Mégis, annyi mindent kellett elszenvednem, hogy alig hiszem el. Pedig nem telt el sok idő, nem ötven évesen mondom ezt, visszanézve az életemre.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Tessék, fel vagy címkézve – gyáva. Pedig nem szeretem a címkéket. Nem szeretem, mert sosem fedik a valóságot, mert az egész helyett, egy kiragadott részre koncentrálnak csupán. Nincsen ez jól, nem ezt érdemled, de mit tegyen az ember, ha nincsen más eszköze, csak a szavak? Csendben is maradhat – igazad van. Mégis, olyan gyávaság ez, amiről szót kell ejteni!
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Azt éreztem, hogy veled lenni azt jelenti, egy életre háttérbe kell szorulom – melletted nem lehet a helyem máshol, csak a kispadon. Fenyegetve éreztem az álmom azért, mert a tiéd is hatalmasnak látom. De nem fenyegetett, ugye? Én láttam rosszul.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Kényes, már majdhogynem szent szó – igazi. Mintha az életben csak egyszer mondhatnánk ki, mintha egyetlen személy érdemelné csupán. De ugye nem így van? Használjuk nap, mint nap, el is csépeljük – valójában nem azt jelenti, aminek hisszük – de ez nem baj. Jól van.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Szívesen mondjuk, hogy rendben vagyunk magunkkal, hogy jól áramlik testünkben a választott nem energiája – a női vagy a férfi energia. De olyan sokszor elfelejtjük, hogy nem elég, ha az egyik jól áramlik bennünk, mert a harmónia e kettő táncában rejlik. Valójában mindkettőre szükségünk van ahhoz, hogy egyensúlyt teremtsünk, csupán az energiák feloszlása, aránya változik személyenként – erre mondjuk azt, hogy embere válogatja.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Az önismeret útján, a saját lelkem felé lépdelve levetkőztem a nemem is, mert, hogy lélek szinten nem vész el az ember a dualitásban, a férfi és női szereposztásban. Furcsa volt magamra úgy tekinteni, mint aki tulajdonképpen nemtelen, hisz egész eddigi életemet női tudat által vezérelve éltem. Születésemtől kezdve meghatározott a testem, befolyásolta a neveltetésem, s kiosztotta nekem az összes szerepem – nő, feleség, anya – végtelen a lista.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Igen, ez a feladat. Boldognak lenni minden élethelyzetben, akkor is, ha az elsőre, másodszorra, és harmadszorra is úgy tűnik, lehetetlen.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Mi van akkor, ha nem lesz jobb? Hiszen annyi mindenben jó, annyi mindenért hálás lehetek. Szeretem úgy, ahogy van, és elfogadom a hibáit. Lehet, hogy nem tökéletes, de merem állítani, hogy az élet majdnem minden területén találkozni tud velem. Ezért jogosan teszem fel a kérdésem, hogy kellhet-e ennél több nekem?
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Tudsz-e csukott szemmel a világban igazán körülnézni? Látni azt, amit tényleg látnod kell? Ki kell nyitnod a szemeidet, és megtisztítani a tekinteted. Ez pedig teljen annyi időbe, amennyibe kell, amennyi időre csak szükséged van. Mert tudod, mindig azt fogod hinni, hogy már tökéletesen látsz – aztán mindig rá fogsz eszmélni, hogy volt még hova tovább. És mindig, mindig lesz hova tovább.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Tudod, bosszant ez az egész, mert már szinte tűrhetetlen bennem a feszültség. Tudom, hogy a szerelem az egyik legnagyobb horderejű dolog, hogy annyi mindenről, s nem csak és kizárólag egy másik ember iránt érzett érzelmekről szól - sokkal, és nyomós okkal szól többről!
olvass tovább
