Hiányzol
Hiányzol, annyira hogy nem tudom szavakba önteni. Mégsem kereslek. Büszkeség? Tartás? Talán csak elegem lett a talányokból, és úgy döntöttem elsétálok, amíg még megőrzöm önmagam és az önérzetem sem zúzod szét.
olvass továbbHiányzol, annyira hogy nem tudom szavakba önteni. Mégsem kereslek. Büszkeség? Tartás? Talán csak elegem lett a talányokból, és úgy döntöttem elsétálok, amíg még megőrzöm önmagam és az önérzetem sem zúzod szét.
olvass továbbVoltál is, meg nem is. Mindvégig ott voltál velünk, de sokszor mégis eltűntél, időről időre kiléptél a mindennapjainkból. Azt hiszem, hamisíthatatlan az az őszinte, gyermeki reakció, amit ezzel kiváltottál belőlem.
olvass továbbSokszor használjuk a pszichopata jelzőt manapság meggondolatlanul. Azonban, amikor ténylegesen egy pszichopata személlyel állunk szemben, azt észre sem vesszük. Vannak azonban égbekiáltó jelei a pszichopata személyieknek akkor, ha éppen egy vitás helyzet alakul ki. Jobb, ha figyelsz az alábbiakra!
olvass továbbSokszor elgondolkodom, hogyan tudsz úgy élni, hogy fogalmad sincs, mosolygott -e aznap a gyermeked? Volt -e mit ennie, vagy akár csak jól aludt-e?
olvass továbbAz igazság az, hogy vannak idők, amikor jobb, ha csendben maradunk, hogy elkerüljük a felesleges konfliktusokat. Vannak olyan helyzetek, amikor jobb hallgatni. Sokszor a beszélgetéstől való tartózkodás lehetővé teszi, hogy jobban megértsük azokat, akik beszélnek. Ez azért van, mert megfigyelhetjük gesztusaikat és azt, hogyan fejezik ki magukat. Gyakran előnyös a csendes tartózkodás, és különösen ezekben a helyzetben a legjobb, ha a nyelvedet féken tartod.
olvass továbbEgy felnőtt – felnőtt kapcsolat más. Ahhoz viszont, hogy képesek legyünk kellő érettséggel belemerülni, önmagunknak is elég éretté kell válnunk.
olvass továbbNa ez a nehéz. Gondolkodva nem tudsz érezni és ha érzéseid felett győzedelmeskedik az ész, nem érted, miért nem jutsz sehova. Mert átadtad az irányítást a félelmeidnek és még csak észre sem vetted. Az egód mindig fél. Folyton azt suttogja, vigyázz, ez kockázatos, megégetheted magad, ha az érzéseidnek élsz kihasználhatóvá, irányíthatóvá válsz, mások veszik át feletted a hatalmat, elveszel és a többi hülyeség. Tudod, ha választani kell az érzés és az félelem suttogása között, az érzést válaszd. Az az igaz. Honnan tudhatod?
olvass továbbÉn miért nem vagyok ilyen tökéletes? Merül fel számtalan nőben a kérdés egy-egy Instagram poszt láttán. Vajon hogyan érhetjük el azt, hogy a férfiak ne higgyenek az agyonfilterezett képeknek?
olvass továbbIdőnként hajlamosak vagyunk elfelejteni azt, hogy mennyi mindenért hálásak lehetünk. Különösen, ha olyan dolgokról van szó, amik esetleg magától értetődőnek tűnnek. Azonban nem árt észben tartani, hogy sokszor ezeket a dolgokat is elveszíthetjük, így amíg lehetőségünk van élni velük, addig kell hálásnak lennünk az életnek.
olvass továbbMindig vannak a környezetünkben olyan nők, akikre valamiért példaként tekinthetünk. Az erős nők pont ilyenek. De vajon hogy csinálják? Ezekre a dolgokra figyelj, ha közelebb akarsz kerülni a lelki békédhez, és nem akarod, hogy a mindennapok apró történései föléd tornyosuljanak.
olvass továbbHa valaki arról beszél, hogy önismeretbe jár/önismereti könyveket olvas, dolgozik önmagával, sokan abba a tévképzetbe ringatják magukat, hogy ez az ember semmi mást nem csinál, csak ücsörög és könyékig dagonyázik a sérelmeiben. Pedig dehogyis.
olvass továbbAz Idő mindig zavart. Az Idő határozottan szorít egy keretbe. Régen nincsen már szabadság. Az Idő van, és az Idő által körbefogott kötelezettségek. A ma embere folyton azt érzi, elkésett dolgokkal, vagy lekéste a saját életét.
olvass továbbNem irodalmi kritikának készült ez a cikk, és nem is az lett: távolról sem. Viszont egy-egy bekezdésbe bekérette magát Marie Aubert könyve, az Igazából nem ilyen vagyok. Az írónő a lehető legszebben mutatja be, hogy mi mindannyian küzdünk belül valamivel: hogy mindenkinek vannak démonai.
olvass továbbBoldogtalan szeretnél lenni? Oké, adok neked két szót, használd őket minél sűrűbben és boldogtalanságod garantált! Látszólag ez a két szó teljesen ártalmatlannak látszik, még csak nem is érzelmeket fejeznek ki, nem is túlságosan negatívak. Igazából alapból nincs baj velük, csak, ha nagy jelentőséget teszel rájuk és ha magad is elhiszed a tartalmukat.
olvass továbbSokszor nehéz meghatározni azt, hogy valóban szerelemről vagy traumás kötődésről beszélünk egyes párkapcsolatok esetében. Például, ha folyton ugyanazokat az ördögi köröket futjátok, szakítotok, majd újra összejöttök, de a dolgok egy kicsit sem változnak, akkor érdemes elgondolkodni, hogy valóban a mély érzelmek tartanak-e titeket össze. Az is intő jel, ha képtelen vagy a másik nélkül normálisan funkcionálni.
olvass továbbOh, hányszor láttunk már elhamarkodott kapcsolatokat, amik pár nap esetleg hét után hatalmas lángoló szerelemmé formálódtak aztán pedig darabokra hullottak. Hány ember adja át magát önzetlenül valakinek, akit még csak nem is ismer.
olvass továbbAlapvetően azt hiszem, szent mindegyik, még a legrosszabb is. Szent, mert végtelen tanítást hordoz, életről, halálról és rólunk. Ha úgy élsz, hogy mindentől kapsz, megérted ezt a fajta szentséget. A halál szentségét is.
olvass továbbMost arról írok, amikor nem tudjuk, nem akarjuk észrevenni, hogy mindaz, amit adni tudunk a másiknak, az neki kevés. Nem értékeli, mást akar, saját koncepciója van arról, hogy neked milyennek kellene lenned ahhoz, hogy szeretni tudjon. És ha mi ennek ellenére önmagunk vagyunk, netán megfelelve még többet adunk, még jobban gondoskodunk, még nagyobb szeretettel fordulunk hozzá, az baromira idegesíti, mert szerinte gyenge, mert nem ismerős, egyszerűen nem elég neki.
olvass továbbBár néha szkeptikusak vagyunk azzal kapcsolatban, hogy állatövi jegyünk mennyiben határozza meg személyiségünket, mégis bátran ki lehet jelenteni, hogy vannak olyan közös nevezők, melyek tényleg az azonos csillagjegyű embereknél. Most annak jártunk utána, hogy melyik az a három jegy, akik a legstabilabbak mentálisan.
olvass továbbBár sok cáfolat érkezik annak kapcsán, hogy a fiatal generációból valóban kiveszett volna az egyenes tartás, a gerinc, sajnos tényleg ezt tanúsítják a tapasztalatok. Sajnos. Ugyanis én magam is a fiatalabb generációhoz tartozom, és az ilyen jellegű attitűdök miatt általánosítanak minket egy “bukott bálvány” szerű klisével. Szomorú vagy sem, meg tudom érteni az emberek gondolatait ezzel kapcsolatban.
olvass tovább